Nézem a  tévét. Egy fiatalember magyarázza a  képeit, a  visszafogott, lehalkított, stilizált fotórealizmusban ábrázolt panelházakat, parkolókat, útszéli csajokat, végtelen szürkeséget a  Kortársban, amely a  debreceni Modemben rendezett Alkony című kiállításról tudósít, interjújában Serban Savu, az  új román festőgeneráció egyik csillagát faggatva művészetéről, amely egyre magasabb áron kel el Londonba, Kamcsatkán, Lesotóban és Botswanában.

Nézem a  hűvös, racionális, értelmes arcot, s  elképzelem, ahogy kimegy a  panelházak környékére, fotóz, majd számítógépén javítgatja, szerkesztgeti a  felvételt, hogy azután vászonra vetítve hosszú napok alapos munkájával ügyesen oda átfesse. S  megszülessen a  melankolikus, idillikus poszt-szocreál mű, amelyen a  kelet-európai ember végre bevallja, hogy ő maga a  szürkeség és az  unalom, a  zéró eredetiség, gondolatiság, invenció, s  mindenekelőtt erő, amely még bármin is  tudna vagy akarna változtatni.

Örvendetes dolog, hogy hosszú évek méltatlan mellőzése után ismét előtérbe került a  festészet, de  érdekes, hogy csak a  sokszor gondolatilag sivár, alapvetően a  fotógráfia realista szerepébe bújó oldala az, amely lépten-nyomon sikert aratva előtérbe, valamint a  drága ingatlanok falaira kerül. Mintha nem tenne mást, mint a  régóta beidegződött banális képi igényeket szolgálná ki, amilyen valamikor egy parasztház falán volt a  lakodalmakról, keresztelőkről, első autó vásárlásáról, híres ember falulátogatásáról beszámoló fotóké a  gurtnival mintásra festett konyhában, ahol a  töltött káposzta főzése közben a  háziasszony elmerenghetett azokon, vajon jól döntött-e, amikor hozzáment Miskához.

Szomorú jelenség ez, még akkor is, ha vannak olyan sztárjai, akik azt valóban magasságokba repítik, mondjuk Neo Rauch, de  a  festészet úgy tűnik egy újabb zsákutcába jutott, mivel a  technológiai tökéletesség és a  jobbára üres dekoratív tartalom karöltve ki tudják elégíteni a  sznobság és az  általa diktált képzőművészeti trendek igényeit.

Ettől kívánta hosszú évtizedes tevékenysége alatt megóvni világát az  Adriai tengerpart legnagyobb kortárs művészettörténésze és kurátora, a  múlt héten elhunyt Toni Biloslav, aki a  festői Piran óvárosában kialakított Obalna Galerijaból szolgálta a  látás általi lelki üdvözülést szédületes és emlékezetes kiállításokat rendezve az  olasz transz-avantgárd kimagasló alakjaitól kiváló és eredeti fiatal szlovén és balkáni alkotókon át Hermann Nitsch-ig és Joseph Kossuth-ig.

De itthon is  vannak művészek, akik kitartóan, az  elvárásokkal szembemenve próbálják a  festészet lehetőségeit, nagy kalandokra hívó adottságait kiaknázni, ami persze a  mai világban öngyilkos attitűdnek tűnik, azonban még mindig feltehetően a  legfelszabadítóbb kihívásnak is  egyben. Közéjük tartozik az  a  kevésbé ismert képzőművész, aki napjainkban egy kis galériában mutatja be alkotásait, amelyből kiderül, erejét a  művészeti vásárok trendjeihez való igazodás helyett a  szabad festészeti kalandozásnak szenteli.

Faragó Ágnes Fragmentumok című kiállításának darabjai egy őszinte és bátor harc szép és megindító eredményeit sorakoztatják fel, olyan olajképeket, amelyeken a  festői bátorság a  megfelelni vágyás sorvasztó hatása nélkül jelenik meg. Láthatunk szétrobbanó galaxisokat szanaszét szálló absztrakt formákkal, kockatörténetekből felépülő bérházakat, kitárulkozó belső vaktérképeket, hangulatos kalandozásokat a  mediterrán tájból idézett színek könnyedén rögtönzött szárnyán, lelki labirintusokban való kalandos tévelygést, az  önsebzés bátorságával lecsupaszított formákat, Vajda Lajos szellemében a  formák finom egymásba lélegeztetését, konstruktívan építkező fényformákat és a  háttérből mindig felbukkanó lelki létrákat.

Egy szó, mint száz, az  egész festői vívódás végül is  egy kérdés körül forog: vajon hisz-e a  festő a  művészet felszabadító erejében, s  elég bátor-e ahhoz, hogy felvállalja mindazt, ami a  kísérletezéssel jár, vagy inkább a  racionalitásban hisz, amely előbb-utóbb piackutatássá és termeléssé válik.

Egy biztos: én egy Serban Savu képet még a  konyhámban se tennék ki.

(Faragó Ágnes Fragmentumok című kiállítása a  Galéria IX-ben március 7-éig látható)