A Jancsó-filmből parafrált cím nem véletlen. Több kapcsolatot érzek a  hatvanas évek e kultuszfilmje és Faragó Ágnes festészete között. No, nem a  történetvezetés, inkább elemek, fragmentumok találkoznak itt. Történetesen az, hogy a  hatvanas évek modernizmusa erősen hat mind a  mai napig a  magyar festészet egy jelentős vonulatára, s  közéjük sorolható Ágnes  is.

Maga Faragó Ágnes hivatkozik személyes kötődéseire a  szentendreiekkel, Bálint, Vajda vagy Országh Lili művészetével. Említhetnénk még Miháltz Pált is  vagy Vaszkó Erzsébetet, de  mindenképpen ennek a  modernizmusnak – Európai Iskola – nemes vonulatát érzi magához közel.

Most látható sorozataiban szinte fel is  mutatja ezeket a  kötődéseket, s  egyben oldani igyekszik ezt a  személyesség irányába. Drámák – személyes és társadalmi drámák – egyaránt témái ezeknek a  képeknek, mint ahogy a  városképek, kapuk konstrukciói is  egy új élet találkozásának enigmaszerű lenyomatai a  régivel, a  múlttal.

Régi és új, a  változás és a  megőrzés feloldandó, de  még fel nem oldott dilemmái jelenek meg a  geometrikus absztraktot a  realisztikus formanyelvvel ötvöző akt- illetve kapusorozatokon. A  figurák szimbolikusságát a  fakturális rétegek kiérzékenyített, ideges struktúrái ellenpontozzák. Hol drámai fekete-barna együttállások, hol meg a  szürke-kékek hideg tónusai dominálnak. Régi és új, háború és illékony béke, ez is  Faragó témáinak, sorozatképeinek fontos motívuma.

S miért sorozatok? Miért fest a  festő sorozatképeket? Talán, mert egyetlen műben nem képes elbeszélni mi is  egy hát és egy kapu, egy gerinc és egy hangszer kapcsolata. Fontos a  sorozat azért is, hogy maga is  megbizonyosodjon: melyik a  legadekvátabb megjelenítési módja egy kapu élettörténetének. Egyáltalán, a  sorozat történet is. A  modell története s  a  festő belső történéseinek története is. S  így a  két történés együtt adhat szekvenciákkal, sorozatokkal egységes elbeszélést.

Mert Faragó elbeszélő festő, akárcsak nagy elődei, nem öncélú faktúrák, gesztusok vagy átírt figuratív képek kerülnek ki keze alól. Mindegyik alkotása egy-egy belső történés. Saját oldásai és kötései. Válságok és vívódások, akár Latinovits esőáztatta arcán a  kis vidéki pályaudvaron a  bánat és megváltás egyidejűsége.

Faragó Ágnes képein köti saját bejáratú különbékéjét sorssal, korral és művészettel. Sorozatban.

MUOSZ 2016