Ült a  Balaton partján a  festékekkel, ecsetekkel, és festett. Megszólította a  táj, a  víz, a  hegyek, a  természet. Tanúja lehettem képe születésének. Így ismerkedtem meg Faragó Ágnessel, akivel – közvetlenségének, nyitottságának köszönhetően – össze is  barátkoztunk. A  mai alkalommal őt mutatom be a  Magazin olvasóinak.

Ági eredetileg matematika-rajz szakos tanár – talán innen a  rendszerezés, a  logika, a  geometriai formák szeretete, de  az  is, hogy az  absztrakt ábrázolás mellett a  hagyományos portrérajzolás sem okoz számára nehézséget. 1990-ben végezte el a  Magyar Iparművészeti Főiskolán a  felsőfokú tipográfus szaktanfolyamot. Tipográfusként rengeteg könyvet tervezett, ennek köszönhetően személyes kapcsolatot ápol kortárs magyar írókkal, reklámgrafikusokkal, múzeumok és nyomdák munkatársaival.

Festőművészi pályafutását 2006-ban kezdte, kiállításokon 2009 óta szerepel. Képeivel számos csoportos kiállításon vett részt, de  tíznél több egyéni kiállítása is  volt már. 2015-ben felvételt nyert a  Magyar Festők Társaságába, 2017-ben a  Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe (MAOE), 2018-ban az  Újpesti Művészek Társaságába, 2021-ben pedig a  Colosseum Csoport tagja lett.

Ági hosszú évek óta részt vesz a  Magyar Nemzeti Galériában a  Sinkó István képzőművész és Makói Juhász István festő-restaurátor vezette Galéria Kör munkájában, ezen kívül – havonta egyszer vagy kétszer – önkénteskedni is  feljár a  Galériába, az  információs pult mögött fogadja a  látogatókat. Azt mondja, az  önkénteskedést azért szereti, mert az  ország legnívósabb intézményében dolgozhat, fiatal, hozzáértő munkatársakkal, befogadó, oldott légkörben, miközben az  európai művészettel teljesen egyenrangú magyar művészek képeire hívhatja fel a  látogatók figyelmét. Gyarapíthatja képzőművészeti ismereteit, és kamatoztathatja francia nyelvtudását is.

Következzen most Ági bemutatkozása, amit az  ARTium Magazin számára írt:

Egy képmutató portréja (2011 – 2021)

Több kérdés önmagamhoz, avagy a  magammal való együttműködés kiáltványa…

1. Kinek festek? Elsősorban magamnak, bár meg kell vallanom, hogy képmutatóként mások tudtára is  kívánom hozni, hogy létezem…

2. Miért festek? Mert gyerekkorom óta evvel foglalkozom; alapvetően a  szememmel érzékelem a  világot, és van mondanivalóm arról, amit látok/érzékelek.

3. Festek-e egyáltalán, vagy csak próbálkozom? Is-is, minél többet foglalkozom a  festészettel, annál több kétely, bizonytalanság fogalmazódik meg bennem.

4. Mit szeretnék? Megismerni az  anyagot, a  színekkel kifejezni érzéseket – mindezt absztrakt módon, tudva azt, hogy minden tudásunk-ismeretünk alapja ugyan a  látott valóság, de  ezt a  21. század nyelvén kellene megfogalmazni.

5. Mit tettem, hogy ezt elérjem? Hosszú évekig rajzszakkörbe jártam (a Dési-be), aztán felvételizgettem, majd kikötöttem a  tanárképző főiskola rajz szakán. Még a  matekot is  bevállaltam, csak hogy rajzolhassak. Azóta pedig minden lehetséges módon gyakorlom a  képzőművészetet, kiállítok, kiállításokra járok, szabadiskolán fejlesztem magam.

6. Mi a  böcsületes foglalkozásom? Tipográfus/könyvtervező lettem, irodalmi, képzőművészeti albumok sokasága került ki a  kezem alól sok-sok év alatt.

7. És akkor most mi van? Most az  van, hogy megbeszéltem az  Idővel, hogy még egy kicsit hagyjon engem fösteni és adjon ehhez bátorságot. Aztán jött a  Sárospataki Urbán György Nemzetközi Képzőművészeti Szabadiskola, az  ottani művészek biztatása és a  nagy szabadság a nyári két hetekben, amikor a  régi és új énemből talán összeáll valami.

8. És mi van a  sok kérdőjellel? Mármint, hogy jó-e egyáltalán, amit teszek? A  kérdőjelek néha átalakulnak felkiáltójellé, hogy ugyan már, hisz ezen nem múlik semmi, és hát az  ÖRÖM, amíg a  képpel foglalkozol és nem a  valósággal. DE, mondom akkor, hisz a  kép is  valóság, na PERSZE, mondom, de  az  a  kép valósága, mondom, na jó, MONDOM, akkor inkább ragozd a francia igéket, mert az  a  kőbevésett valóság, MONDOM, Gerhard Richter nyomán: a  látszat valósága…

„Nem egy konkrét kép lebeg a  szemem előtt, hanem egy olyan képhez szeretnék a  folyamat végén jutni, amilyet nem terveztem. Vagyis az  önkényességen, esetlegességen, ötletszerűségen és romboláson alapuló munkamódszer alkalmas egy bizonyos képtípus előállítására, de  soha nem alkalmas egy előre meghatározott kép készítésére. Így a  mindenkori kép festői és vizuális logika alapján alakul ki, szinte törvényszerűen adódik ezekből. És  attól, hogy ezt a  képi eredményt nem tervezem meg előre, azt remélem, hogy sikerül olyanfajta pontosságot és objektivitást megvalósítanom, amellyel a  természet egy tetszőleges darabja (vagy egy ready-made mű) mindig rendelkezik. Ez a  módszer biztosan azt a  célt is  szolgálja egyben, hogy a  tudattalan teljesítmény is  lehetőség szerint szóhoz juthasson. – Nagyon szeretnék valami érdekesebbet kapni annál, mint amit csak kigondolni vagyok képes.” (Gerhard Richter, 1990)

De ne mondjad, csináljad, amíg lehet…

Faragó Ágnes kiállításait neves képzőművészek, művészettörténészek nyitották meg; nívós folyóiratokban jelentek meg művészetét méltató cikkek. A  teljesség igénye nélkül, idézzünk fel néhány szép gondolatot:

2011 decemberében a  BarLadino kávézóban rendezett kiállítás megnyitóján Oláh Gábor író a  következőket mondta:

„Mi rejtőzik ezekben a  képekben? Benne van a  festékkel és ecsettel töltött órák csendje mélyén egy belső, lüktető pont, a  zajos magány megtalálása, amikor csak önmagunk zavarjuk önmagunkat. Mi a  festmény? Kapocs, lehetőség. Vagyok én, a  befogadó és a  kép, és ott van mögötte ő, a  művész. Szemérmes kitárulkozás. Minden festmény vetkőzés, tessék, ilyen vagyok vonalakból és színekből összerakva. Nem megérteni kell engem, hanem megérezni. Elébe állni, minden mást kikapcsolni, engedni. Elfogadni.”

2013 márciusában az  ÉS-ben jelent meg dr Máriás festő, író, zenész cikke, Faragó Ágnes FRAGMENTUMOK című, GalériaX-beli kiállításáról: „…a kiállítás darabjai egy őszinte és bátor harc szép és megindító eredményeit sorakoztatják fel, olyan olajképeket, amelyeken a  festői bátorság a  megfelelni vágyás sorvasztó hatása nélkül jelenik meg. Láthatunk szétrobbanó galaxisokat szanaszét szálló absztrakt formákkal, kockatörténetekből felépülő bérházakat, kitárulkozó belső vaktérképeket, hangulatos kalandozásokat a  mediterrán tájból idézett színek könnyedén rögtönzött szárnyán, lelki labirintusokban való kalandos tévelygést, az  önsebzés bátorságával lecsupaszított formákat, Vajda Lajos szellemében a  formák finom egymásba lélegeztetését, konstruktívan építkező fényformákat és a  háttérből mindig felbukkanó lelki létrákat.”

2018 októberében a  KÚT című kiállítás megnyitóján Sinkó István képzőművész, művészeti író beszéde hangzott el:

„A Kút mindenek szimbóluma, életünk, világunk alap attribútuma. A  kút életforrás, hisz vizet merítünk belőle, a  halál jellegzetes helyszíne /…/; ha belepillantunk, a  tisztavizű kútban magunkat és a  mennyboltot /…/ láthatjuk. A  kút az  origó, a  tökéletes kör, az  egység és teljesség szimbóluma.

Faragó hajlamos /…/ egy-egy témát stilárisan többféleképpen feldolgozni. Ilyenek voltak Tojás, Kapu és Fal sorozatai. Hol expresszíven, hol a  geometria világába tévedve, hol konstruktivista módon, vagy épp a  látványfestészet elegáns gesztusaival él. Itt, a  Kút apropóján is, szinte a  teljes huszadik századi stíluspaletta megjelenítésre kerül – ám sajátos szín és formavilágba, önálló szemléletbe csomagolva. A  szürke variációjú kút képek /…/ filmszerűek és nyomasztóak. A  színes munkák jó részében Faragó jellé nemesíti a  Kút fogalmát. A  kört, vörös foltot sötét, mélykék, vagy barnás árnyalatba rejti, vagy épp fekete nappá alakítja. Az  álmok kútja szinte elveszti az  eredeti kiindulási pont minden alapeszközét és valóban látomásos absztrakció részesei leszünk. Az  emlékek kútja inkább egy szürreális idézetsor, melyben a  múltból felbukkanó tárgyak, figurák, jelenetek mintegy a  víztükörben realizálódnak. A  sorozat tehát utazás a  múltba, reflexió egy fontos emberi műtárgy előtt és hommage a  festészet jelenkori nagy klasszikusai felé.”

Legutóbb Csopakon volt látható egy képe a  Szellemek éneke a  vizek felett című csoportos kiállításon. Holnap, 2021. szeptember 28-án nyílik meg a  Colosseum csoport kiállítása Visegrádon, amelyen Faragó Ágnes egy képe is  szerepelni fog.

Forrás:

http://onkentes.szepmuveszeti.hu/index.php/hu/hirmondo/194-valahogy-van-egy-mitosza

http://epa.niif.hu/03700/03748/00013/pdf/EPA03748_magyar_muhely_2015_3_053-058.pdf

https://www.es.hu/cikk/2013-03-01/drmarias/roman-panelt-manhattanbe.html

http://www.nyitottmuhely.hu/program/kiallitas-megnyito-73/

A képek a  művész saját felvételei, az  ő szíves hozzájárulásával közölhetem őket. A  kiállítás megnyitókon elhangzott beszédek szövegeit is  Faragó Ágnes bocsátotta rendelkezésemre.

*

Szerkesztő: Deákné Antal Magdolna