Faragó Ágnes képei elé

A Kút mindenek szimbóluma, életünk, világunk alap attribútuma. A  kút életforrás, hisz vizet merítünk belőle, a  halál jellegzetes helyszíne-kútmérgezés, kútba ugrás – ha bele pillantunk a  tisztavizű kútban magunkat és a  mennyboltot, a  csillagos eget, az  eget láthatjuk. A  kút az  origó, a  tökéletes kör, az  egység és teljesség szimbóluma.

Faragó Ágnes hát körbejárja mindezt – egy kút körül járás szertartásos folyamat. Ránéz, belepillant, és felméri szemével, palettájával mit adhat neki e téma.

Faragó hajlamos – és ezt eddigi kiállításai, munkássága példázza is  – egy-egy témát stilárisan többféleképpen feldolgozni. Ilyenek voltak Tojás, Kapu és Fal sorozatai. Hol expresszíven, hol a  geometria világába tévedve, hol konstruktivista módon, vagy épp a  látványfestészet elegáns gesztusaival él. Itt, a  Kút apropóján is, szinte a  teljes huszadik századi stíluspaletta megjelenítésre kerül- ám sajátos szín és formavilágba, önálló szemléletbe csomagolva. A  szürke variációjú kút képek a  maguk hiteles tériségével szinte dokumentarista drámák látványait idézik. Filmszerűek és nyomasztóak. A  színes munkák jó részében Faragó jellé nemesíti a  Kút fogalmát. A  kört, vörös foltot sötét, mélykék, vagy barnás árnyalatba rejti, vagy épp fekete nappá alakítja. Az  álmok kútja szinte elveszti az  eredeti kiindulási pont minden alapeszközét és valóban látomásos absztrakció részesei leszünk. Az  emlékek kútja inkább egy szürreális idézetsor, melyben a  múltból felbukkanó tárgyak, figurák, jelenetek mintegy a  víztükörben realizálódnak.

A sorozat tehát utazás a  múltba, reflexió egy fontos emberi műtárgy előtt és hommage a  festészet jelenkori nagy klasszikusai felé.

Faragó Ágnes vérbeli festő, olyan művész, aki kereséseiben, folyamatos változásaiban is  mindig a  kép felé mutató megoldásokat választja. A  kép felé, mely a  művészi kifejezés egyfajta kútja. belepillantva megszédülünk, megkapaszkodunk benne és éltet, szellemi frissülést lelünk benne.

Sinkó István megnyitója, 2018 október 22.